bioorganikustermekek

 

Mindennapi táplálékunk és az

 

 

 ÉTRENDKIEGÉSZÍTŐK

 

 (1. rész)

 

Mennyiségi és minőségi éhezés: van megoldás?

kéri, nem kéri – hormont kap

Egy jogszabály szerint – 37/2004 (IV.26.) ESzCsM (azaz Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium) rendelet az étrend-kiegészítőkről – “az étrend-kiegészítő jelölése, megjelenése, reklámozása nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy a változatos, kiegyensúlyozott étrend nem alkalmas a szükséges tápanyagok bevitelére”.

Ez legyen tehát mindenki számára a hivatalos vezérelv. A kiegészítők, ahogyan a nevükben is ben

ne van, csak kiegészítik az étrendet, de nem helyettesítik azt.

Az alábbi példáimban szereplő étrendekhez sok kiegészítésre van szükség. Adódhatnak továbbá olyan élethelyzetek – például a rohanó életmód, a betegségek utáni lábadozás, kiegyensúlyozatlan étrend, a szervezet kimerült állapota stb. – amikor szükség lehet étrend-kiegészítők fogyasztására.

A rendelet szövegkörnyezetéből a következő három szót emelem ki: változatos, kiegyensúlyozott étrend. Kérdem én: ki állíthatja, hogy a fenti három szó szerint, vagyis egészségesen táplálkozik?

Az egészségtudatos táplálkozással mint elmélettel már sokszor találkoztam. Eljátszottam a következő gondolattal is: az egészséges élelmiszerhez, vízhez való jog mint alkotmányos jog.

De a táplálék, amit megeszünk, vajon minden tekintetben egészséges? Tartalmaz-e mindent, megfelelő mennyiségben és minőségben, ami szükséges, és nincsenek-e benne további olyan anyagok, amelyekre nincs semmi szükségünk, esetleg károsak számunkra?

Ide kívánkozik még egy gondolat. Egészségre ártalmas étel nem is létezhet(ne). A hatályos törvények alapján ugyanis ilyet nem is szabad forgalomba hozni…

Mi minden van az ételeinkben?

Gondolok itt a vegyszerekre, a sokféle “E” adalékanyagra, a permetezőszerekre, káros gombákra, sugárzó anyagokra stb. Kiemelném a környezetünkben levő ösztrogénszerű és hatású, úgynevezett xenoösztrogéneket, például a biszfenolokat (BPA). Ez a műanyagok keményítésére szolgál, így előfordulhat az ilyen palackokban, beleoldódva a bennük levő folyadékba. Spermakárosító hatásúnak véleményezik. Egyre több az allergiás beteg.

Megemlítem Kövesdi Natália találó megállapítását: “Ételnek látszó tárgyakkal etetnek meg.” Laboratóriumi boszorkánykonyhákban tervezik meg napjainkban ételeink jó részét, állítja egy Hans-Ulrich Grimm A leves hazudik című könyvében.

 A rántotthús-szerű mirelit rántott szelet egyesek szerint a modern élelmiszeripar egyik vívmánya. Csak emlékeztetőül utalok az elmúlt évek ismétlődő paprikabotrányaira, mézbotrányaira, amelyek véleményem szerint csak a jéghegy csúcsát jelentik. Szinte heti rendszerességgel jelennek meg hírek káros anyagokat, mérgeket tartalmazó élelmiszerekről. Egyesek nem átallják még a csecsemőtápszert (l. Kína) is megmérgezni. És akkor nem is szóltam még a savas esőkről, a sugárzásokról, az emberekből kiürülő vegyszerek bomlástermékeiről.

Az emberek egyre több gyógyszert szednek, nőtt a daganatos betegségek száma is. A teljesség igénye nélkül, csak a legfontosabbakat sorolva: a fogamzásgátlókból, fájdalomcsillapítókból, reuma elleni szerekből, antibiotikumokból, daganatellenes szerekből származó anyagok szintén a csatornába kerülve, előbb-utóbb elérik az ivóvizeket is. Olvashatunk persze “okos” gondolatokat a szennyvíz alkalmazásáról növényeink öntözésére, sőt ivóvízként való felhasználásáról is.

Sugárszennyezés

Élelmiszereinket sugárzó anyagok is szennyezik. És itt nemcsak a véletlen nukleáris balesetekről van szó (l. Csernobil, legújabban Japán), hanem a sugárkezelésükről is, amit a jobb eltarthatóságuk vagy kórokozótól való mentesítésük, azaz csírátlanításuk céljából végeznek. A csírázás képessége mellesleg az élet jele…

Míg a sugárveszély jellegzetes szimbólumát mindenki ismeri, a besugárzott élelmiszereken, ha ugyan rajtuk van, ezt a tényt egy stilizált zöld virág (növény) jelzi, ami a tudatunkban valami egészen máshoz kapcsolódik. Emlékszem, amikor kedvenc keleti fűszerem csomagolásán először szembesültem ezzel a szimbólummal, csak álltam, néztem és nem igazán értettem, hogy egy közismerten a kórokozókra is ható fűszert miért kell besugarazni. Azóta keleti élelmiszerboltban vásárolom.

Hiánytünetek, súlyos károk a szervezetben

A talaj elsavanyodása – a növényeken mutatkozó hiánytüneteken és fejlődési rendellenességeken túl – az emberi szervezetben is súlyos károkat okozhat.

 Leszögezhetjük, hogy az évtizedek óta szennyezett, kizsarolt, humuszban elszegényedett, műtrágyázott földeken (amelyek állati trágyát mutatóban sem láttak) termő növények is táplálékhiányosak. Egyre többet olvashatunk a fontos és hiányzó szelénről.

A SZELÉN   részt vesz a szabad gyökök semlegesítésében, az oxidációs folyamatok szabályozásában, a szív és a vázizomzat, valamint az immunrendszer egészséges működésében, ezáltal erősítve a daganatos, továbbá a szív- és érrendszeri betegségek elleni mechanizmusokat a szervezetben. Az ízületi gyulladásban szenvedő emberek szervezetében ugyancsak alacsony a szelénszint, ráadásul a hosszan tartó, krónikus gyulladás ki is üríti a szervezet szelénraktárát.

Olvashatunk cikkeket, amelyek az ilyen földeken termelt növények és a csontritkulás kapcsolatát boncolgatják.

És az állatok?

A növények után néhány gondolat a sötét istállóban, nagy tömegben, stresszben szenvedő, uniósan előírt, íztelen táppal etetett állatokról. Táplálékukban valószínűleg van hormon, antibiotikum, esetleg lehet benne génmódosított szója, krumpli, kukorica. Nota bene, többek között a húskészítmények és a felvágottak is tartalmaznak szóját. Hol vannak már a paraszti gazdaságban élő, az udvarban és a földeken kapirgáló baromfik? Azok még a szó szoros értelmében tücsköt-bogarat (na jó, szöcskét), napfényben fürdő füvet, házi kukoricát és egyéb finomságokat ehettek… És hol vannak a pocsolyákban boldogan dagonyázó sertések, amelyek táplálékát a gyökerek, csigák, egyéb (kis) állatok, makkok, gombák stb. képezték?

Láthattunk fényképeket a táplálékunknak szánt, génmódosított halról, amely rövidebb idő alatt normális nagyságának a többszörösére nő. Gondolom, a növekedési hormonjába “piszkáltak bele”. Én valahogy nem kérnék belőle….

Egyes kutatások szerint a friss füvön élő szarvasmarhák teje ötször annyi konjugált (egyes és kettős kötéseket váltakozva tartalmazó – a szerk.) linolsavat (CLA) tartalmaz, mint a telepeken élő társaiké. Harvardi kutatók szerint az emberi szervezet magasabb CLA szintje csökkenti a szívinfarktus kockázatát. Egy másik tanulmány szerint az ilyen tehenek tejében jóval kevesebb az ártalmas anyag és több a jótékony hatású ómega-3 zsírsav. De a mai tej már régen nem az, ami akár száz évvel ezelőtt volt!

Apropó tej… Eddig nem igazán foglalkoztam vele, csak természetgyógyászati, majd évekkel később már az immunológiai, allergológiai előadásokon is hallottam a tej hatásairól. Most, cikkírás közben gondolkoztam csak el a tej hormontartalmáról és annak szerepéről. Ezt valahogy nem említik. Most, hogy utánanéztem, rájöttem, mennyire izgalmas téma. Valahogy méltatlanul háttérbe szorult vagy szemérmesen hallgatnak róla.

A tej: élet, erő…?

Nézzük csak a tejben előforduló nemi hormonokat (szerkezetük nagyban hasonlít az emberi hormonokéhoz), pl. az ösztrogént, progeszteront és a prolaktint (tejtermelést elősegítő hormon). A vemhes tehenek tejében a cikkek szerint ezek magasabb koncentrációban fordulnak elő. A teheneket tudomásom szerint a vemhesség hetedik-nyolcadik hónapjáig is fejik! (A tehén vemhességi ideje is 9 hónap.)

A tej tartalmaz növekedési hormont is, a BGH-t (“bovine growth hormone”), amely serkenti egy másik hormon, az IGF 1-2 (“insulin-like growth factor”, azaz inzulinszerű növekedési faktor) termelődését is, ezek a kisborjú gyors növekedését szolgálják. Vagyis a sejtosztódást, a növekedést serkentik. Egy másik tanulmány szerzői szerint a növekedési hormon bevitele növelheti a rák és a cukorbetegség kockázatát.

De van tovább is: egy amerikai cég génmódosítás módszerével létrehozta a rekombináns rBGH-t vagy más néven az rBST-t. Az ezzel kezelt tehenek több tejet adnak, ám a tejükben megnő nemcsak ennek a hormonnak, de az IGF-1-nek a szintje is. Ezek a marhák hajlamosabbá válnak a fertőzésekre, pl. tőgygyulladásra, tehát antibiotikumokat is kell kapniuk, amelyek szintén átmennek a tejbe. Jó tudni, hogy az EU-ban jelenleg az rBGH használata nem engedélyezett. Hallatlanul érdekes téma.

Egy új hír: kínai tudósok emberi géneket építettek be háromszáz tehén genetikai állományába, hogy azok az anyatejhez hasonló tulajdonságokkal bíró tejet termeljenek. Azt hiszem, ehhez sem kell kommentár.

Egyes tanulmányok összefüggést vélnek felfedezni a fent említett hormonok, továbbá a növekedési faktor és az ember hormonérzékeny daganatai (mell, petefészek, prosztata, here), illetve vastagbél- és tüdődaganatai között.

Idézet egy cikkből: “talán kissé természetellenes dolog, ha az ember egész életében rendszeresen fogyasztja azt az anyagot, amelyet a természet a borjú számára alkotott”. Még egy, inkább költői kérdés: valóban egészséges naponta, évtizedeken keresztül, kívülről hormonokat (bármilyen csekély mennyiségben is) bevinni a szervezetünkbe? Mivel a modern élelmiszeripar egyre jobban elemeire bontja a tejet, olyan élelmiszerekben is találkozhatunk a tejből származó hormonokkal, amelyekben korábban sohasem fordultak elő. Az eszmefuttatás végére kívánkozik egy statisztikai adat: az évi tej-, illetve tejtermékfogyasztásunk jelenleg 160 liter. A 90-es évek végére, a 80-as évekhez viszonyítva, a tej és a tejtermékek fogyasztása 22 literrel nőtt, míg a zöldség- és gyümölcsfogyasztásunk 17 kilóval csökkent.

Az elhízás okai:

Több mint 10 éve azt tanultam, hogy a ma embere minőségileg éhezik. Szerintem ez ma már így nem igaz. Inkább azt mondhatjuk, hogy a ma embere mennyiségileg és minőségileg is éhezik.

Ez is lehet az elhízás egyik oka. Szervezetünk adja a jelzéseket, hogy szüksége lenne még a tápanyagokra. Eszünk is, de csak “üres” kalóriát fogyasztunk, a szükséges anyagok már nincsenek benne kellő mennyiségben az élelmiszerben. Elénk tártak számításokat is arról, hogy az egyes táplálékfélékből milyen (egyes esetekben extrém) mennyiségeket kellene fogyasztanunk a tápanyag-, makro- és mikroelem-, illetve vitaminigényünk kielégítésére – ami lehetetlenség.

A legismertebb C-vitaminunk ajánlott napi bevitelének mennyiségéről is igen-igen megoszlanak a vélemények. A többi vitamin és ásványi anyag ajánlott napi bevitele körül ugyancsak jócskán vannak nézeteltérések. Kedvenc példám a megfelelően trágyázott földön termő, saját gabonából, otthon őrölt, dagasztott és sütött parasztkenyér szembeállítása a szupermarketben kapható legolcsóbb fehérkenyérrel. Az nem tartalmazott E-anyagokat, de nem is esett szét morzsákra egy-két nap múlva…

Csak emlékeztetőül idézem Hippokratészt: “Ételed legyen orvosságod, orvosságod legyen ételed.” Egy másik, gyakran idézett mondat: “Az vagy, amit megeszel.”

A görög Athenaeus i. sz. 200 körül írt, 15 kötetes művében olvashatunk egy lakomáról, ahol a vendégek evés közben arról beszélgetnek, milyen minőségű és honnan származik az étel, amit fogyasztanak. Tehát már akkor is figyeltek erre!

Véleményem szerint a fentiek tükrében nem árt(hat)unk vele, ha táplálékkiegészítőket is szedünk megfelelő adagban. Elsősorban a vitaminok, ásványi és egyéb anyagok fogyasztását értem ezen.

Nem javasolom viszont a fehérjekészítmények, egyes (főleg testépítőknek ajánlott) vegyületek, hormonok, különböző, úgynevezett szteroidok szedését.

A munkaképes felnőtt lakosság egy szűk rétege biztosan egészségesebben táplálkozik, mint az átlag.

Dr. Gombos László
belgyógyász főorvos